2016. június 22., szerda

putifárné vall II

ki ismeri önmagát mit tudhat az ember a szívről
milyen krokodilmaradványokból szabták foltjait
kátrányozott tárolóedény a sejtés magja
olyan sürgős az ellágyulás az odaadás kínzó 
ostorcsapásnyomán hasadó burok
a lélek minduntalan kifakad s csurran
belőle jut minden felületre s az ítélet
bírájának mérlegén a mélybe rántja a serpenyőt
ki innen mindenki személyre szóló lesz az ítélet