# idézet3

# aforizma No.20

Felirat hozzáadása

# idézet2

# sárkánylovaglás

A direktor, Herr Hagenbeck szépeket álmodott. Az új lányról álmodott, mint oly sokszor mostanában, és az új lány kedves volt vele (a valósággal szemben, amikor rendszerint nyafogva utasította rendre a férfit, és ebben a rendreutasításban gyakran elhangzott Frau Hagenbeck neve is). Miss Radcliffe eléggé lenge öltözékben szerepelt az álomban, de hát ki vethetné azt az álmodó szemére? Az álom a maga kezelhetetlen rohanásában ott tartott, hogy a lány az ölében ült, és szavakat sugdosott a direktor úrnak. Nem értette a szavakat, amiket a kisasszony a csinos kis ajkaival formázott, de nem is nagyon bánta. A lány fürge kis nyelve egyre közelebb járt füléhez, őrjítően csiklandozta azt. És amikor a vágy már‑már szétrobbantotta a direktori ágyékot, hatalmas dörömböléssel a valóság a csodaszép álmot szétrobbantotta.

Herr Hagenbeck tudta, hogy ebben az órában alapos ok nélkül soha nem dörömbölnének a lakókocsija ajtaján. Káromkodva kászálódott ki az ágyából, de képzeletével még az álom széthulló morzsáit próbálta összegyűjteni. Talán ezért is történt, hogy a kelleténél sokkal dühösebben lökte ki az ajtót, és sokkal hangosabban bömbölt bele a éjszakai záporba, mint ahogyan szerette volna:

– Mi V-AAA-AAA-N?

De amikor végignézett a társulata tagjain, akik bőrig ázva, halálra sápadt arccal néztek föl rá, elszégyellte magát. "Mi a fene történhetett? Ajjaj, nagyon nagy a baj! Amikor Igor is ilyen tanácstalanul néz, akkor tényleg pánikolnom kellene nekem is. Az istenfáját!"

# aforizma No.19

Savanyú a szőlő, gondolta az róka,
és kannásbor részvényeket vásárolt.

# aforizma No.18

Szabadság az, amikor a másiknak megadom 

a saját elképzelései szerinti hülyeség jogát.