# aforizma No.15

# aforizma No.14

# aforizma No.13

# aforizma No.12

Brit tudósok megállapították,
hogy a kutatóintézetük évek óta elmegyógyintézet.

# aforizma No.11

A régi görögök kire hivatkozhattak?

# aforizma No.10

A világ fehér foltjait valaki egyszer már felfedezte.

# aforizma No.9

# aforizma No.8

# aforizma No.7

Lefejelni valakit nem lehet a „tartsd oda a másik orcádat is“ tételként értelmezni

# aforizma No.6

A demokrácia lényege? Heródes és Pilátus közös sajtótájékozatót tartanak, amelyben sajnálatukat fejezik ki a sajnálatos események miatt.

# aforizma No.4

Hogy mire emlékezünk szívesen a múltból, az a jelen kortól függ.

# aforizma No.5

Kalandra vágyom: becsületes leszek!

# aforizma No.3

# aforizma No.2

# aforizma No.1

A vállalt rabság az igazi szabadság!

# választások előtt

Egyszert Július Satinsky írta egyik elmélkedésében (a kilencvenes évek legelején) hogy a kapitalizmus azért (lesz) jó, mert az emberek döntenek a három brindzaárus közül, és az amelyik árus büdös brindzát árul, kihull a szabadverseny hálóján, a piacon csak azok maradnak, akik nem hamisítják ezt a nagyszerü terméket, hanem egy reális árréssel dolgozva, a vevö-árus kapcsolatban a win-win szitu valósul meg. A vevö a korrekt árus neve mellé kis pipát elhelyezve hazamegy, és legközelebbi brindza megvásárlásánál is kitünteti figyelmével a becsületes boltos standját. A hitvány hamisítók és árdrágítók hoppon maradnak.

Valahogy mi is így képzeltük a nagy szabadság világát, de a valóság hamar orrunkra koppintott. Tescóban vásárolunk tízszer átcsomagolt és büzlö brindzát, és ezredszer is visszamegyünk és újból leemeljük a polcról, abban bízva hogy most friss és illatos lesz. A becsületes brindzaárusok már rég bezárták a boltot, és a Volkswagenbe mentek karosszériát simítani. :-D Hát így vagyunk a pártunkkal is (mert szerintem csak egy van). Ugyanilyan tescos párt, egyszerüen csak a muszájból szavazunk. Ez van, ezt kell szeretni alapon már nagyon régen nem várunk el semmit se a megválasztott politikusainktól. A legrosszabb verzió meg az ami másodszor is megvalósult: ugyan a parlamentbe nem jutott be, de bizonyos kvóta még jár a pártnak (egy bizonyos százalék ját némi pénzmag az államtól). Szóval újabb négy év a kibic hálás szerepében.

Az is szavazás, ha nem szavaz az ember. A kérdés az, ki veszít, ha a huszonnégy éve kiváltságosék hosszabban kimaradnának a szórásból. Mi? Akik amúgy se látunk nagy eredményeket? Vagy azok a csoportok akik a pártok mögött sejlenek fel?

Az elsö csehszlovák légiós köztársaságban a magyaroknak (németeknek, zsidóknak stb.) külön ligájuk volt sportban, – elismerem az ilyen mértékü elkülönülés se jó, de azt meg láthatjuk, hogy a nagy nyitásban csak mi veszítünk. Mivel 1918-ban a vagyon újrafelsoszásánál a magyarokat tudatosan kihagyták, alakítottak a magyarok egy gazdasági társulást, a Hanzát, amely kimondottan az általunk megtermelt javak elosztását tüzte ki célul. A Hanza pedig müködött, nagyon jó eredményekkel. 

Ma szóba se jöhetne ilyen tásulás:

(1) önzetlen magyar szándék nincs 

(2) ha volna is ilyen, biztosan találnának EU-s jogszabályt, amely sértönek és kirekesztönek mondaná azt, hogy valami a magyarok érdekében jött létre. :-D

Szóval a jó zsaru-rossz zsaru felállás itt remekül müködött. Amit a dekrétumok (rossz zsaru) meghagytak, azt vitte a 1948, 1968 és 1989 utáni enyhülés adta lehetöségnek való behódolás kényszere.

Konklúzió? Az nincs. :-( Addig úgy sem lesz semmi, amíg két magyar háromfelé húz. Mindenesetre érdemes jegyzetelni: egy kihalófélben levö fajta utolsó napjairól.

Ezért volt a nagy lelkesedés 1989-ben? Ezek azok a kib*szott nagy értékek, hogyaszonygya: az ember a legfontosabb! Ami miatt könnybelábadt szemmel rázta a diák a kulccsomót? Egy frászkarikát… 

Hogy majd lesz itt hozsánna meg mennybemenetel… Hogyne… Egyre kevesebben vagyunk (magyarok! hogy a félreértéseket elkerüljem, a cigányok szaporodnak és jól vannak, köszönik… ), egyre szarabb az élet Délen, de a politikusaink néznek nagy bociszemekkel, hogy hát demokrácijó, meg statisztika… 

Közben meg a többségiek lépten-nyomon átb*sznak a palánkon a nagy jakobinus dumákkal, mi meg letolt gatyával, bokát fogva megyünk minden alkalommal feléjük, hogy hátha otthon hagyták a vazelint és nincs is kedvük a rítushoz… 

Ja, igen… aztán meg nézünk könnyes szemmel, hogy mégse…