az utolsó ítélet hangja a teraszról
felálltam hogy belássam a völgyet
hol meghasadtak a tektonikus alakzatok
a világ most már csak egy san andreas
hiány vulnus caesum et scissum
hát ez az amiről annyit írtunk
már tudnom se lehet mit takar
a sok barokk kép csak összezavar de
csontjaimban rakott rádiumtüzek
a három dimenziónkban tartanak
lenézek a képzelt jeruzsálemre
a kút ott van ahol a megváltó mindenre
kérdésre és minden felvont
szemöldökre válaszolt
frappáns & kóanszerü poénokkal
amiből a krónikás persze csak a poént
[és a kút koordinátáit] jegyezte le
[a kérdést nem]
bennem még fluktálnak a zöldellő völgyek
belülre gyűrtem a halványuló látványt
én vagyok aki mindent visz tovább
az élet most már egy rákos burjánzás
amely bensőségeimben alapít tanyát
ha lesz új noé bárkája annak mestere
nekem juttatja kettes számú bérletét
