ap. csel. punk’n’roll

engedj el engedj be zuhannom kell

tőled ezt a sorsot harcoltam ki

nincs már mi visszatartson

lehányt gyerekréklik és lejárt lakás-

kölcsönök löknek el hosszan nézve

láng sercen a nekem kirendelt zuhanás

az igazi a legvégső kitömött valóság 

áll sorfalat engedj magadba úsznom szükséges

hallod te is a rögök koppanását

a zsoltárok morduló hangját

engedj fel magadba készíts helyet

csak a felesleges rítus marad mögöttünk

szúr a régen borotvált hónalj

a közelség tétele csiklandoz

prostik / gödel számok / futtatóik

furakodnak a szem csarnokvizébe

izgulsz-e királynőm kardcsapásaink

a mai nappal megint határozottabbak

engedj elesnem a nagy pecsétet most utoljára

hadd törje fel valaki ártatlannak a keze

engedj fel most már tényleg zuhannom kell

perpác sorry omylfó

Osztálytársunk felgyújtotta a kazlakat

egy éjjel amikor cirkusz jött a faluba

az erdőntúli Óperenciák szántóföldjén

A nap úgy folyt el hogy

az osztály arról beszélt milyen 

jó is lesz a cirkusz A mutatvány Az állatkínzás

Kovács nevű osztálytársunk mindent akart 

Először cigizni támadt kedve Sokadjára gyúlt meg 

és aztán meg nem taposta el a szikrát 

Napközben fölhúztak egy irdatlan nagy rudat is

Táncolt s lengett a magasban a rúd

A vége egyenesen az égbe fúródott

és mert minden olyan mulatságos hangon

került bejelentésre kinevettük az igazgatót

Próbálták útját állni a tűznek

Szirénázó piros szivattyúk lepték el 

az erdőt Minden csak rosszabb lett

A temetőt kivilágította a fény

mint mindenszentek napján

és egy kislány csudaügyesen mászott 

fel a rúd végére és kikapcsolta a biztosító-

kötelet Szájtátva néztük ahogy eltűnt

a lángokban Hol van Kovács kérdeztük

Egyedül ő nem jött a falusi cirkuszba

téboly

kutatunk ujunkkal bőr alá fúrva

csöveket döfünk fel mindenhova

ahol a testnyílás szót kér

épp úgy leng az ember

a függesztékeken

mint balatonban az inga

a logika buborékolva pattan

a neon égen legyek rajzanak

itt a liftakna is műszer

diagnózist generáló lakmusz

s ha nem találunk semmit

még mindig ott a szövött szájttátás

indulatszavaiban az élő sejt

visszajelez s narcissus folyóját 

látom a röntgen képeiben

azok sora akik nem térhetnek le az országútról

egy napszak vége mindig jelzőpont&bólya 

egy idegen történet mindig más sírjánál lapulás 
a vett bokréta helyett talált vadvirágcsokorral 
kontemplatív szerzetesrendek ázott kántálását 
tapogatod érzékszerveid polipkarok szívóka- 
hatással az elhagyott bolygó kétezer évig
márványbaszegezett prométheuszával
nem tudod felfogni a ragadozók indítékait
körbevesznek a hús önkéntes osztását remélik
hanyatt fekszel egy szalmaszállal a fogaid között
nem érdemes újrakezdeni a döglegyek késnek 

a száraz nedvessé lesz

egyikünk a másikra akaszkodik és bókot vár

olyan az egész mint egy perpetuum mobile

amely önmagát lendíti mindörökké tovább

muybridge mozgásfázisokkal meghatározva

a két lábad ebben a játékban hátraarcot ér

tizenkét kamerád van egymás mellé állítva

és a világ akkor áll meg amikor a következő 

lencse a világegyetemre fókuszál és rögzít

egy megismételhetetlen állapotot amit majd 

fázisnak nevezünk el de ez csak később jön

közben egy ló is vágtat megszokta már

muybridge-t az ügetőn a tizenkét kamera

olyan neki mint az ünnepi rajtindítás

nekünk kellene összecsuklanunk a paci helyett

adj egy jelet hogy mikor remegjek hogy

sikerül e kettőnknek a nagy mutatvány

egyikünk patája se érintse a földet és

majd még sírni is kell ha körbevezetnek