vonattal megyek s mély sebet mar az út
belépve a jódszagú bánat csap orrba
a steril gondtalanság máza itt felhő
sötét van bent a kint meg elolvadt csak te
adsz fényt nem rettegek hogy egyszer nem leszel
ez már bizonyosság félni nincs miért a tény
egyszerütött de halálos szívrepesztő technika
odaléptél a szörnyeteg szemébe nevetni
így mondtad így adom tovább a hulla-
démon ott kuporog minden sarokban
tanult rítusokkal röhögjük körbe
az éjszakai neon búgását
a szemészet nővére lépkedi széjjel
fölöttünk életet mentenek mert itt fogsz hagyni
minden zajban pozsony csendje visong
az órában valaki horkol
ez már a ragadozók napszaka
valakit elragad reggelre a rothadás
fogsora ott lapul a bezárult fiókban
szappanszagú kerubok szerepét táncoljuk
csak a részvét hallja a fájdalmak nyögését
a kimondott hangot nekem adtad
hogy neved fényt jelent mint luciferé
én etimologizáltam nevetve neked
de aztán nem kértél belőle hallani
elég volt a kimondott név szláv hercegnős
mobilcsengése melódiát amit minden
diszkóban felragyogtathattál
ez a merész szófejtés itt maradt
lopott pillanatok katalógusában
egy külön dosszié rejti
