melyek épp tizenöt ütemet hagynak ki
személytelen a sivatagi remeték beavatása
de tizenöt ütem halálos lehet ha az ember
sorsot választ a csempézett boldogságot
látja a barokkutánzatú konyhai sarokpad
és biedermeier pokol lejárata mögött
feltárul a bellini díszítette falvédő
selymesen lágy és cirógató a szellő
ki ne szeretne ilyen boldogságot
a leghíresebb autóillatosító
fenyőillatába reciklált porcicát és
az inkvizíció dízelfüstjét keverik
ismerős lejárat lehet a biedermeier pokol
bedekkerét kudlik júlia hangján hirdetik
a korintusi kacskaringók brown-mozgást
imitálva keverednek babér párájával az alsó
vizek csendjéhez szokott kis városkánkban
a guillottinraktár újra kaput nyit a nagyközönség
előtt a lenti világ szája kitárul hibás fogsora
mögül teremtő himnusz csikordul
és mert humánusak vagyunk
tizenöt kiló csomag elvihető ez több
mint amit nemzetközi engedmények
kérnének gördül a targonca mielőtt
hármat sípol az unteroffizier rangú mester
és kitipegnek a megőszült nénikék
fonnyadt combok és lilafoltos térdhajlatok
intenek búcsút intim parkjaink tilalmainak
most kötött balkézről házasságot
a mi tisztességünk a könnyű lehetőséggel
csak egy pillanatra és pá-pát mondunk
görög-latin világunknak a mi gimnáziumunk
már csak merkantil patikamérlegelést oktat
ha két marhavagon indul melyik az öné
és melyik a szomszédjáé melyik indul
és melyik érkezik járulékos veszteséggel
csak egy kisded fagy meg aznap éjjel
nohát ez még egész elviselhető
hol van ez még a heródesi számoszlophoz
mindent mérlegelve ez nem rossz eredmény
hát jöjjön el kis városunkba
ha ilyenek a marhavagonok mit
szóljunk az embereknek tervezettekről
a templom józsefről elnevezett
az asztalosról
a ferences kripta huzatjárta raktár
temetetlen hullák az előkelőségekből
a jezsuita kolostor ma mát művház
második józsef ezt is elintézte
vidékeinken győznek a mássalhangzók
a szó lelke eltűnik csak a korpusz számít
neonfényű angyalszárnyunk az egyetlen
elfogadható nyolcpontos mutatvány
