(…)

Menekülhetnékem volt:
jó városunk, Velence süllyedt.
S jutott eszembe számtalan.
Szebbnél-szebb gondola.

Pozsonyi nyár

Ablakot nyitsz – a város készül
hűvös álma mélyén elheverni.
Szobánk négy sarka égnek feszül
hold narancsát éjkékbe keverni.

Csendben ülünk. Mindegyik mondat
ezeregyszer is elhangzott már.
Képzeleted romvárost mutat:
álmunk helyén áll egy üres bazár.

Fék csikordul; gyanakvó hangját
villamos karcolja tér keresztjén.
Ez a búcsú. A jövő habját,
a múlt zúzta szét gránit gerezdjén.