# az igazi lidércfény

Visszaemlékezéseket mindig szívesen olvasunk. Negyvenöt utáni zsidó visszemlékezéseket meg még szívesebben… Ha egy felvidéki zsidó magyar visszaemlékezésre lelünk a vészkorszakról (is), örömünkben seggünket is a földhöz verjük... Kíváncsiak vagyunk, hogy mások szerint mi miért épp úgy történt, és hogy egy vészkorszak-túlélö (sajnálom, Bear Grylls most nem játszik) Ipolytól északra hogyan kiváncsi a mi kiváncsifáncsyságunkra... stb. (... innen nyilván belepörgünk a végtelenített borgesi macisajt univerzumba, de ez nem baj...) ...  Az elszakadott területek magyarjai sokáig szép statisztikákat mutattak pölö Sároseperjesen, hála Schwartz és Grün uraknak, köszönjük...

Nen náci, nem nacionalista, nem arizátor = piréz kiváncsiság... Ilyen visszaemlékezés olvastán koppan az állunk a padlón, mikor az zsé Író a Jud Süss vetítése elött találkozik a neves zsé Professzorral... WTF? Kiderül hogy mindketten a Híradó kedvéért jöttek, megnézni Horthy bevonulását Kolozsvárra...
Megannyi kínzó számonkérés, ami rendszeresen pörgethetné a gyülölet tibeti imamalmait, de egyszercsak azt mondjuk „ácsi, Easy come, easy go, will you let me go /Bismilah!… “ Most is megtesszük... De csak komótosan...

Dávid Teréz szlovákiai magyar szocialista próza és dráma képviselőe. Bizony, volt ilyen szubkultúra (pölö Egri Viktor... igen, volt ilyen nevü szintén juif positif író szintén ebben a témakörben).
Trianon után a csehszlovák állam szinte szippantotta a magyarországi baloldali irodalmárokat (akiket viszont Budapest nem kedvelt), így azok akik nem akartak a bécsi Atlantisz kávézóig surranni, Pozsonyban vagy Kassán otthonra lelhettek. Márait egy Kaczér Illésért! Így valahogy. Terézünk is hatalmas lóugrásokkal jutott el Pozsonyig, Budapest Prága Kassa útvonalakon. Eredeti szakmája fotográfussegéd volt, bár próbálkozott írásokkal is. A (fasiszta) Szlovák Állam megalakulásakor Pozsonyban marad. Negyvenkettötöl a felszabadulásig bujkál, de a túléli azt, amit rengeteg barátjának és édesanyjának nem sikerül.

A háború után kiteljesedik írói korszaka is: Lidércfény c. drámáját 1958-ban adják elö szinpadon, késöbb szlovák nyelven is. Ír elbeszéléseket, ifjúsági regényeket. 1966-ban jelenik meg Kásahegy c. szatirikus regénye. Visszaemlékezés, felidézés, nagy barátok megjelenítése, írás technikájáról...

 ... és érdekesség következik...

... mint írtam: a fasiszta szlovák államban, hamis papírokkal bujkálva éli át a háborút. Erröl részletesen is ír ebben a regényében. Ekkor határozza el hogy irodalmi formában is megírja a bujkálás történetét – ez lett az 1958-ban megírt Lidércfény c. dráma. Egy bravúros ötlettöl vezérelve Pozsony helyett az akkor Magyarországhoz csatolt Kassára helyezi a történetet. Az már csak hab a tortán, hogy következetesen a Horthy-féle fasiszta Magyarországról ír.

Nem vitás, hogy témának igencsak ütös a megélt élmények: valaki Pozsonyban rejtekezik, barátai segítik, a Hlinka gárdistáktól elö való állandó rettegés... Na de ezt áthelyezni Kassára? Szóval ez az igazi egy igazi írói szájenszfiksön, nem Asimov vagy Bradbury. Hiteles továbbra is? Úgy megírni, hogy az ne bántsa a szlovákok érzékenységét. Miért is? Kecske is káposzta is... A magyarok érzékenysége? Az már aztán a történelmi fejlödés ebben a szakaszában senkit sem érdekel..., mindenki helyezze el fenékberúgását a rendszeren... Az már milyen nagy lenne, ha Jókai a kiegyezés után A kőszívű ember fiait úgy írná meg, hogy a pákozdi csatában az osztrákokat hozná ki gyöztesnek? Csak hogy a magyar-osztrák kapcsolatok jó irányba fejlödjenek??

Szóval morcos vagyok Terézanyu...

# visszanézések

Karinthy Ferenc a Budapesti tavasz regényében ábrázolja a második vh.-s magyar szerepeket: az értelmiségi, a katonaszökevény, a minden rendszer házmestere... Van szerelem is a történetben. És persze megkerülhetetlenül ott a zsidóüldözés (netán tán -mentés) témája is. (1955-ben Máriássy Félix sikeres filmet rendezett a könyvböl.)

Két mamlaszt ábrázol az író, a tipikus passzív, magyar ugaron edződött, tenni tudó (???) de cselekvésképtelen értelmiségit. Hisz mind erre a sablonra ugrunk, ha lelki szemeink elé kiterítjük a „de-hát-miért-nem-tettél-semmit-tavaly-nyáron-wazze-mikor-bejottek-a náczik???” leporellót... A memoárok szerint az ütődött Pixi és Mixi grófok országa vagyunk... (bezzeg a dán királyok... mondanánk, ha igaz lenne... )

De sajnos Karinthy is lódít egy nagyot. Visszaemlékezéseiből kiderül, hogy Görgey Guidó és Tassy Jenõ honvédtisztekről mintázta meg a két fickó karakterét, és pironkodva bevallja: elkarikatúrázta egy iciripicirit személyüket. A valóságban hősök voltak.

Szerb Antalné ´59-ben publikált írásában például tanúk segítségével rekonstruálja, hogyan próbálták megmenteni férjét.

"Két fiatal katonatiszt, Görgey Guido és Tassy Jenő katonai kocsin, hamisított nyílt paranccsal utazott érte Balfra. Kiadták őt, de nem indultak el rögtön, mert Szerb Antal hosszan alkudott Sárközi és Halász Gábor hazaviteléért. Nem akart nélkülük indulni. Túl sok időt töltöttek el ezzel a tárgyalással. A német őrség felfigyelt, újból átvizsgálták a papírokat, s kiderült a hamisítás. A kocsi nélküle indult vissza, és őt (Szerb Antalt) iszonyúan megverték".

Karinthyt tisztelem, legalább elpirult, amikor visszanéz a regény írásának nehézségeire, és be is vallja, elcsábult, amikor a baloldalon mindig hálás sablont választotta... Kár, hogy nem azt a (nem mellesleg a történeti hűséghez ragaszkodó) történetet írja meg, ahogy két katonatiszt motorkerékpáron elhajt Balfra, zsidót(-kat) menteni. Képzeljük el: a történet kapott volna egy olyan színes szálat, ami még izgalmasabbá tette volna azt. Ehelyett a sokszor felhasznált toposszal (közhelyszótár 455. oldal 5. bekezdés...) épp azt sikerült kilúgozni a ami miatt egyedivé tehette volna a kor hasonló művei közül... Félreértés ne essék, nem azt állítom hogy ez egy rossz regény volna... De a baloddal által kedvelt „szembenézés a múlttal“ mantra kapott volna egy őszintébb glancot.

# feszültségek szításáról

Az állampolgársági ellentörvénnyel kapcsolatban április negyedikén Bugár elmondta, hogy bár ez egy nagyon rossz törvény, de ennek ellenére ezt be kell tartani.

"Ha én tudom azt, hogy mondjuk rágyújtok egy olyan étteremben, ahol nem szabad dohányoznom, akkor büntetést fogok kapni ezért, akkor utána már hiába kiabálok, megsértettem a törvényt. Tehát azok, akik annak ellenére, hogy ezt tudják, mégis meglépik, azok lehet, hogy feszültséget akarnak szítani, és erre szállt rá a magyar sajtó, és ez nem jó".

Rosa Parks arról lett híres, hogy 1955-ben a buszvezető utasítása ellenére nem volt hajlandó átadni helyét a buszon egy fehér bőrű utasnak. A törvény pedig így szólott: Rosa Parks mivel szinesbörü állampolgár vagyol, kötelességed átadni a helyed.

Pont. Így a törvény... Hogy jó volt-e így ez a törvény, ebben a formában, nem tudom.... De Rosa Parksnak nem tetszett. Így gondolta: Ha ilyen törvények vannnak, rá kell mutatni, hogy ezek nem jó törvények... Letartóztatták... És volt aki folháborodott...

Martin Luther King nem jött a dohánymentes étterem (egyébként igen hatásos) hasonlatával, hanem azt mondta: ez a törvény márpedig aljas disznóság és tarthatatlan..., és minden eszközzel harcolni fogok ellene... Velem jöttök-é ebbe a harcba feketék? – így ez a Bugár Bélától picikét nagyobb politikus!!! 
A többi történelem... montgomery-i buszbojkott... a történelem egyik legsikeresebb, faji megkülönböztetés elleni megmozdulásai... Hihetetlen... de ez a törvény már nincs életben az Amerikai Egyesült Államokban... és igen, Martin Luther King nem kotorászott a közös kasszában „lobbi“ címkefelhöt lobogtatva... ennyiben kicsit maradinak tünhet boldoggáavatott bubélánk mellett

# tiszteljünk elnök úr?

Harmadikos voltam (alapsuli). Magyar órán egyik osztálytársunkat megoldhatatlan feladat elé állította a „fasiszta németek“ kifejezés felolvasása. Pedig látszott az igyekezet szegényen (az erőlködés is) de sokadszorra is valami egész mást sikerült szótagolnia: ez persze minket hatalmas jókedvre derített, de aggszűz tanárnőnk is elfordulva (de persze rázkódva a röhögéstöl) próbálta maradék tekintélyét megmenteni. Vagy legalábbis a látszatát.
Szegény gyerek nem is nevethetett! Nem úgy mint mi...

A mi drága elnök urunk sem szarral gurigázik:

„Ja som veľmi rád, že aj v Organizácii Spojených nádorov... názorov... spojených nádor... spojených národov... kde sa rozhoduje o veľmi dôležitých veciach, vždy nájdeme spoločnú reč... “

Gasparkó olyan mint a zacskós kínai instant leves, a michelin csillagot nem várjuk megföztekor, de olyan igazán nagyot nem tévedhet, aki éjjeles műszakban éhség ellen főzi.

IG humorforrásnak kiváló, de olyan sunggal hozza a falusi tahó feelingjét, hogy ez egyszerűen kizárja a hiteles elnökségnek a minimális illúzióját is. Ami egy harmadik osztályos tanulónak elnézhető, itt talán már nem...

Néhány múltbeli gyöngyszem:
szerinte Iveta Radičová a Smer elnöke;
Dominik pápa (Benedek helyett);
2005-ben Horvátországot és Szerbiát keverte össze;
2006-ban Tony Blairnek nevezte John Majort;
"Libanoni szerződés" (Lisszaboni helyett)