leltári számaink

harmadnapon
szuvenír
handmade two lator

kimért kisvárosi kantáta (sorozatszám 201-210)

aelousz zsákjai kioldódtak
felfordult ma a világ
kalimpál a levegőben
tizenhat teknőcláb

nincs ami tartsa világunkat
napóleon kalapja
[hosszan]
gurul az utcán

a szél amely porzó havat kavar

a szél amely porzó havat kavar

belül fú kivül meg hűha

baktatnék arréb de a kör görbejár

az olcsó kannásborért visszalépek

és kortyolom damaszkusz lefújva

zazen a metrón

közeleg a mélység a reciprokértékek és 

az idegvégződések borzonganak felfordult

jákob lajtorjája a koszos mozgólépcső

a hajléktalanok poklába merül faust 

európájának álbarokk a díszlete 

a bozai józsef bemondóhang egy eltűnt 

vico-videotékából recsegve csendül 

a teremtés kacatjai között egyedül vagy

gyönyörű lelsz-e végső kijáratot vagy 

örökké száguldó alagutat keres a tekintet

egy megállónál elméláztál és már csak

coventry artdecora csempézett peronja

mutat utat az otthon ösvényeihez

azt mondják coventryt lebombázták

ez már csak szellemváros papírmakett

eltűnt mint cordoba vagy aleppo nincs 

innen kivezető járat minden csak lejjebb vezet

a földfelszínt szélességi körök szabdalják

amit útnak gondolsz az salamon bányáihoz vezet

patyomkin egy borkalauz elkallódott szerkesztője

de a mélység fölött aljas  a köd varázslata

odalenn mindig kénes vihar van odafenn 

sose kék az ég megkísért a borszagú hajnal

sosemjárt körmenettel teszel végső pontot

józanuló tántorgásaidra azt mondják szent 

patrik barlangja minden európai metróállomás 

azt mondják minden lejárat egy megszabadulás

zihál a lélegzet a rosszul beosztott rémálmokban

ébredés helyett fedetlen csatornanyílás az ablak

ágymeleg polgári szobabelsők polaroid kékjeibe

a barokk város kőnyomatos tájkép

a barokk város kőnyomatos tájkép 

bomló hullákkal teli szent folyamában

lányok mosnak bugyit a vár zárt kapuin

átfolynak a kántáló flagelláns hadak

robottól repedt durva jobbágykéz tapog

a csecsek felé vad sikongatások szállnak

a hídvámtorony kitört ablakai alatt

istókuccse meg nem mondom a légvár tükör-

képét bábel tornyának vagy kerti budinak látom

a holdhoz rozsdás sajtreszelőt támasztanak

úgy vágnak zsíros szeletek a koraesthez

megbukott színielőadás kidobott díszlete

az újrafelhasznált falanszter lehet még bizánc

sőt matinéban akár az elrepült kansas is

nekem a bádogember szerepe jutna

szétmállott zsírpapíron izzik a végszóra váró 

szavak amplitúdóban rezgő lenyomata

dorothyn végigmentek a győztes bulgár hadak

a testnek amely hanyattdobva a sárba hever 

a tánclépésben távolodó tisztikar dob csókot 

a mélység magzati keringésében pangloss 

szólamokat mutat az elveszett idő helyett

mindezek ellenére én megint a szívet választanám

egy körfolyosó gangja a mellkas bordázata

ahonnan mélybetekintve dárdarázó mester

színdarabjainak tapsolhatsz a sok csalódás 

a gyomorban oldódhat tápláló hidráttá

a deszka krétajele üt számot a szemedbe 

reccsen a lejárat a sötétlő keretben

csínomok holubárok etc.

úgy rejtegetik a háborút mint az öreg alkesz az olcsó vinkót
könyörögsz kínálnának meg legalább egy olcsó csatával
ha háború legyen háború a kék gecik a zöld gecik ellen
a szkipetár huszárok a patagón dragonyosok ellen
meg gurkák fallschirmjägerek dzsidások is kellenének
egyenes adással hídonátvonulással de nem semmit se kapsz
úgy kell lopnod egy kis helyi csetepatét zugforradalmat
az united fruit igazgatósága persze alumínium plusz üveg 
-palotából néz ki fegyveres őrizettel így szépül kis hazánk 
vagy legalábbis a banánt így csomagolják de én háborút 
akarok röpködjenek a blazírt karok és rendek régen mi 
minden járt egy nagy pakkban a kaland mellé az uniformis 
is csicsás volt nem ez az olcsó kínai utánzat meg hát
az öreg strauss írta a marsot a lábadalávalót a lányok
meg zokogtak amikor bevonták a határvárosunk huszár-
ezredének a zászlaját unikornis díszítette vagy az tán
a régebbi korokban volt lehetett a fene se tudja 
keverednek ezek a dolgok az emlékek hányásfelületén

a rohamsisakot anyád szidolozza másként fest a fotón
fény csillan visszavonhatatlan annalesekben leszel snájdig
találj meg még néhány álmot a királynő is tiszteletét
teszi holnap kihajóznak a srácok a úgy kell beszöknöm
zöld tenger tele volt mindig is mókás szörnyekkel
nem szeretnék velük álmodni a bajtársaid rettegnek
gargalizálsz tükörnézel visszaszólsz fiuk nincs mitől 
félnetek én már sokadszorra halok meg higgyétek el
mindent meg lehet szeretni nem olyan nehéz

javert alászáll

a titok tartja a vízköpők fejét

minden hétköznap egy próba

másként szól hozzád a tegnap

a halál röhögve behugyozott 

lucskos nagymama amelyet

soha nem mutattak be neked

egy gnóm amely kiesett az időből

te is ez vagy ez a fogatlan vénség

a romlás téged se kímél roncsként

tekintesz magadra a túlzott 

szabályismeret pokolba mutat

[plusz]

a alvilágban mindig süt egy nap

a látszat torzító tükrökkel mulattat

kékszakáll kastélya még egyszer

a mélyből felbukkan elveszett

gránitkövekkel szegélyezett utakon

a hold fürdik benned keres tisztító-

szereket két tekeregő kígyó készül

megfojtani még a bölcsőben

[mínusz]

nyár rejtezik a pátosszal fűtött

szavak mélyén bolyongva leütöd 

hét kopott folyosó hét lakatját

egy gyilkos salto mortáléra 

jut már csak időd az örökkévalóságból