hozzábújsz az egyetlen létezőhöz
euklidész nem tudta és freud se
nincs párhuzam két test között
nyirkos remegveközeledés van
dekódolt a zihálás ritmusfelütése
virágszirmok nyílnak zuhanásodban
a bőr felszíni görcsök esőerdője
a kapuink mögött toszkána vaginái nyílnak
az erek hálózata még egyszer kettőnkre borul
a gyönyör olyan közel jár a kínhoz
felkavarja annak ülepedett sűrűjét
benne lebeg a lehetőség hogy a következő
pillanatban nem marad más a világ
káprázatként zöldellő magaslatán
