(…)

Menekülhetnékem volt:
jó városunk, Velence süllyedt.
S jutott eszembe számtalan.
Szebbnél-szebb gondola.

Pozsonyi nyár

Ablakot nyitsz – a város készül
hűvös álma mélyén elheverni.
Szobánk négy sarka égnek feszül
hold narancsát éjkékbe keverni.

Csendben ülünk. Mindegyik mondat
ezeregyszer is elhangzott már.
Képzeleted romvárost mutat:
álmunk helyén áll egy üres bazár.

Fék csikordul; gyanakvó hangját
villamos karcolja tér keresztjén.
Ez a búcsú. A jövő habját,
a múlt zúzta szét gránit gerezdjén.

csernij mrak noir

nyugalom uraim

ez már a civilizáció

ahol a nagy farkak zongoráznak

innentől átvesszük az ügyet

Kórház a város szélén 1 x 01 – Az évforduló

​Baleseti helyszínelőkre közelit a kamera, a helyszín a csehországi [kitalált] Bor városa, időpont a hetvenes évek közepe. A mentők még nem érkeztek meg ezért a rendőrség tereli a népet, mégpedig elég ravaszul, a terelő (juhász) rendőr a kollégája takarásában működik. Egy sötétkék Zsiguliból egy VIII. Henrik szakállú férfi ugrik ki, és „orvos vagyok, engedjenek“ arckifejezéssel a baleset áldozatához siet. Bepattan a hátsó ülésre és megállapítja: habár a sebesült kevés életjelet mutat, de még él. Ebben a pillanatban megérkeznek a mentősök is, VIII. Henrik bemutatkozás után (Sova doktor) rövid helyzetjelentést ad. A mentők vezetője rövid révületben morzsolgatja a hallott nevet „Sova, Sova?“ majd felordít: – Nem rokona Sova főorvosnak?
De a Zsiguli már messze száguld. A mentők behajtanak összekanalazott áldozattal a helyi szocreál kórház bejárata elé. Főcím.
Az agilis orvos tényleg rokona Sova főorvosnak, konkrétan a fia, és most Sova Sr.-hoz siet családjával (egy db nej + egy db tízéves lány). Sova főorvos csöndes környéken megbúvó elegáns villája láttán pár Johnny Rotten és Lukács György gondolat is felmerül a burzsoá kultúráról. Karel (Sova Jr.) eligazítja a családját és belépnek. A nej rossz előérzettel visszafogott viselkedésre kéri férjét, aki mindent meg is ígér, de persze ebből se lesz semmi. Karel már most úgy pörög, mint a jáchymovi uránbányákra kapcsolt mókuskerék.

lehelj lelket a malkutba

a szerelem lezárt szerződés

peremen túlcsorduló pecsét​

a szerelem akármi

a szerelem öl

a szerelem mindig apát keres

a szerelem egy üres garázs

kilincsre kiakasztott közhely

„maradj“ és „mindig“ figyelmeztetés

​& délutáni mozielőadás

a szerelem rosszul összehajtogatott papírlap

a szerelem

hümmög és radiátort játszik

jó reggelt kiván

egy dőlt tengeri táj 

dagerrotípiája

a szerelem

melyben ottrekedt 

a banalitás

sok mély és kevés magas hang 

az éjjel csehovi neonfénye

és barokk leborulás

velence elveszett átjárói

a szerelem

egy kitagadott hercegnö

stafírungja

a szerelem

meztelencsigák lassú véres folyója

a kiszökenni készülő szó szájpadlásomhoz tapad 

a világ várja az okosat tőlem de én nem engedem

borssal és mézzel keveredve ragad belém

a hagia szofia utolsóként felcsendülő dala a szó

ragad és kapaszkodik

mint császármetszés elött méhbe a kisded

amíg világban nem jelenik meg

furcsa elképzelést generál a szerelem

ami a világnak megjelenik belőle

elnevezi az addig nemlétezö dolgokat

onnantól helyreáll minden

a nap felkerül a horizontra

hogy megkerülje a földet

# idézet4

# aforizma No.21

panem et circumtangens

a legbelső átrium az esti árnyakban

rég meghalt szereplőket mutat

a teraszok két szintet lépnek

a doromboló ég mögött
gauss és bolyai bírkóznak
a hold π hányadosa értelmét veszti

a babilóniai trónra a fattyú lép

a belső kamránkban patkány ég

lángcsóvát cipelve mélybe fut tova

le elzárt kamarillákba amelyekből 

fekete üröm árad a kihalt házba

most már örökké így lángol ez 

a valóság leibniz melegszik lángjánál

a barátságos sötétben bejárható

a kínai pavilon a ciszterna és a portásfülke

a legbelső átrium az esti árnyakban

rég meghalt szereplőket mutat

orálwichalcum wörkshop pszichedelikália

ha ez a nap a péntek

a föld megint a dodekaéder

láthatatlan síkjaira hasad

lapjai arany rojalflös lapok

élei a lelkiismeret halvány utánzatai

szerelmünket kartográfus rajzolhatná meg

azt kérném töle a szemed legyen lemberg 

(meg talán egy kevés london is)

parázs élettelteltség sugározzon belőled

buja vágyaink velencébe ringjanak

ne legyen semmi szégyen a lángoló gondolák alatt

melleid anadalúzia dombjai legyenek

forróságodtól verejtékezzék az este

# idézet3

# aforizma No.20

Felirat hozzáadása

# idézet2

# sárkánylovaglás

A direktor, Herr Hagenbeck szépeket álmodott. Az új lányról álmodott, mint oly sokszor mostanában, és az új lány kedves volt vele (a valósággal szemben, amikor rendszerint nyafogva utasította rendre a férfit, és ebben a rendreutasításban gyakran elhangzott Frau Hagenbeck neve is). Miss Radcliffe eléggé lenge öltözékben szerepelt az álomban, de hát ki vethetné azt az álmodó szemére? Az álom a maga kezelhetetlen rohanásában ott tartott, hogy a lány az ölében ült, és szavakat sugdosott a direktor úrnak. Nem értette a szavakat, amiket a kisasszony a csinos kis ajkaival formázott, de nem is nagyon bánta. A lány fürge kis nyelve egyre közelebb járt füléhez, őrjítően csiklandozta azt. És amikor a vágy már‑már szétrobbantotta a direktori ágyékot, hatalmas dörömböléssel a valóság a csodaszép álmot szétrobbantotta.

Herr Hagenbeck tudta, hogy ebben az órában alapos ok nélkül soha nem dörömbölnének a lakókocsija ajtaján. Káromkodva kászálódott ki az ágyából, de képzeletével még az álom széthulló morzsáit próbálta összegyűjteni. Talán ezért is történt, hogy a kelleténél sokkal dühösebben lökte ki az ajtót, és sokkal hangosabban bömbölt bele a éjszakai záporba, mint ahogyan szerette volna:

– Mi V-AAA-AAA-N?

De amikor végignézett a társulata tagjain, akik bőrig ázva, halálra sápadt arccal néztek föl rá, elszégyellte magát. "Mi a fene történhetett? Ajjaj, nagyon nagy a baj! Amikor Igor is ilyen tanácstalanul néz, akkor tényleg pánikolnom kellene nekem is. Az istenfáját!"

# aforizma No.19

Savanyú a szőlő, gondolta az róka,
és kannásbor részvényeket vásárolt.

# aforizma No.18

Szabadság az, amikor a másiknak megadom 

a saját elképzelései szerinti hülyeség jogát.

sík köbölkúti táj

esteledett

a nap lebukott

eddig minden stiklije sikerült

csak itt 

köbölkúton

bukott le

# idézet1

# aforizma No.17

Akiben bélféreg munkálódik – nos, azt a legritkább esetben hívják meg gasztronómiai fesztivál reklámarcának.

# aforizma No.16

Az élet élvezete nem az élvezeteken múlik,
hanem a szeméremajkak indiszponáltságán.

egy cirkusz ponyvái

a holdon ott volt a beatles dőltbetüs pecsétje

az éjszaka az égre vetítette a tegnapi híreket

bár minden jelentés meglehetősen szomorú

a holdat a bádogember szemével látta

ilyennek látva a holdat csak nevetett

nevetnie kellett a teljes képet elképzelve

nem tehetett róla a tudata egy kisbusz ablaka

a teremtés pányvái megfeszültek és 

nem vette észre hogy a fényei megváltoztak

aznap este a tömeg állt és bámult

nem nézhetett többé gyerekként ő sem

elképzelte a tükörarcát mielőtt

a próféták királlyá kenték volna

nemzetsége ezen a napon oroszlánok vermébe

került mint a alsó- és felsőház becsületes tagja

két ember egyezésében ő a házak lordja

két díjosztó bizottság közös metszetében

vetített film kimaradt jelenetében

a piréz hadsereg épp megnyert egy háborút

a kádár-dzsessz szólamaiba hosszan hullt a hó

semfájdalom; semkín; semvég

magamban motyogok amikor senki más nem szólít

szívesen megnézném hogy nem fulladtam meg 

és nem dobott partra a folyó mint egy szörnyet

nem értheti senki hogy a dolgaimat hogyan terveztem

ez csak így alakult hogy látszatra megőrültem inkább

alkoholba menekültem mint hogy mondjam „talán“

akolba menekültem mint hogy mondjam „talán“

a „viszlát" olyan nehezen gördül a mélybe alá

hangja olyan mint a „töltse ki a szív rubrikáit" felszólítás

nincs mentségem és nem tudok mást mondani 

hogy az én utam felfele kanyarogva fut tovább

# aforizma No.15

# aforizma No.14

# aforizma No.13

# aforizma No.12

Brit tudósok megállapították,
hogy a kutatóintézetük évek óta elmegyógyintézet.

# aforizma No.11

A régi görögök kire hivatkozhattak?

# aforizma No.10

A világ fehér foltjait valaki egyszer már felfedezte.

# aforizma No.9

# aforizma No.8

# aforizma No.7

Lefejelni valakit nem lehet a „tartsd oda a másik orcádat is“ tételként értelmezni

# aforizma No.6

A demokrácia lényege? Heródes és Pilátus közös sajtótájékozatót tartanak, amelyben sajnálatukat fejezik ki a sajnálatos események miatt.

# aforizma No.4

Hogy mire emlékezünk szívesen a múltból, az a jelen kortól függ.

# aforizma No.5

Kalandra vágyom: becsületes leszek!

# aforizma No.3

# aforizma No.2

# aforizma No.1

A vállalt rabság az igazi szabadság!

# választások előtt

Egyszert Július Satinsky írta egyik elmélkedésében (a kilencvenes évek legelején) hogy a kapitalizmus azért (lesz) jó, mert az emberek döntenek a három brindzaárus közül, és az amelyik árus büdös brindzát árul, kihull a szabadverseny hálóján, a piacon csak azok maradnak, akik nem hamisítják ezt a nagyszerü terméket, hanem egy reális árréssel dolgozva, a vevö-árus kapcsolatban a win-win szitu valósul meg. A vevö a korrekt árus neve mellé kis pipát elhelyezve hazamegy, és legközelebbi brindza megvásárlásánál is kitünteti figyelmével a becsületes boltos standját. A hitvány hamisítók és árdrágítók hoppon maradnak.

Valahogy mi is így képzeltük a nagy szabadság világát, de a valóság hamar orrunkra koppintott. Tescóban vásárolunk tízszer átcsomagolt és büzlö brindzát, és ezredszer is visszamegyünk és újból leemeljük a polcról, abban bízva hogy most friss és illatos lesz. A becsületes brindzaárusok már rég bezárták a boltot, és a Volkswagenbe mentek karosszériát simítani. :-D Hát így vagyunk a pártunkkal is (mert szerintem csak egy van). Ugyanilyan tescos párt, egyszerüen csak a muszájból szavazunk. Ez van, ezt kell szeretni alapon már nagyon régen nem várunk el semmit se a megválasztott politikusainktól. A legrosszabb verzió meg az ami másodszor is megvalósult: ugyan a parlamentbe nem jutott be, de bizonyos kvóta még jár a pártnak (egy bizonyos százalék ját némi pénzmag az államtól). Szóval újabb négy év a kibic hálás szerepében.

Az is szavazás, ha nem szavaz az ember. A kérdés az, ki veszít, ha a huszonnégy éve kiváltságosék hosszabban kimaradnának a szórásból. Mi? Akik amúgy se látunk nagy eredményeket? Vagy azok a csoportok akik a pártok mögött sejlenek fel?

Az elsö csehszlovák légiós köztársaságban a magyaroknak (németeknek, zsidóknak stb.) külön ligájuk volt sportban, – elismerem az ilyen mértékü elkülönülés se jó, de azt meg láthatjuk, hogy a nagy nyitásban csak mi veszítünk. Mivel 1918-ban a vagyon újrafelsoszásánál a magyarokat tudatosan kihagyták, alakítottak a magyarok egy gazdasági társulást, a Hanzát, amely kimondottan az általunk megtermelt javak elosztását tüzte ki célul. A Hanza pedig müködött, nagyon jó eredményekkel. 

Ma szóba se jöhetne ilyen tásulás:

(1) önzetlen magyar szándék nincs 

(2) ha volna is ilyen, biztosan találnának EU-s jogszabályt, amely sértönek és kirekesztönek mondaná azt, hogy valami a magyarok érdekében jött létre. :-D

Szóval a jó zsaru-rossz zsaru felállás itt remekül müködött. Amit a dekrétumok (rossz zsaru) meghagytak, azt vitte a 1948, 1968 és 1989 utáni enyhülés adta lehetöségnek való behódolás kényszere.

Konklúzió? Az nincs. :-( Addig úgy sem lesz semmi, amíg két magyar háromfelé húz. Mindenesetre érdemes jegyzetelni: egy kihalófélben levö fajta utolsó napjairól.

Ezért volt a nagy lelkesedés 1989-ben? Ezek azok a kib*szott nagy értékek, hogyaszonygya: az ember a legfontosabb! Ami miatt könnybelábadt szemmel rázta a diák a kulccsomót? Egy frászkarikát… 

Hogy majd lesz itt hozsánna meg mennybemenetel… Hogyne… Egyre kevesebben vagyunk (magyarok! hogy a félreértéseket elkerüljem, a cigányok szaporodnak és jól vannak, köszönik… ), egyre szarabb az élet Délen, de a politikusaink néznek nagy bociszemekkel, hogy hát demokrácijó, meg statisztika… 

Közben meg a többségiek lépten-nyomon átb*sznak a palánkon a nagy jakobinus dumákkal, mi meg letolt gatyával, bokát fogva megyünk minden alkalommal feléjük, hogy hátha otthon hagyták a vazelint és nincs is kedvük a rítushoz… 

Ja, igen… aztán meg nézünk könnyes szemmel, hogy mégse…