caspar david friedrich figurát
rejt magában a koszos tájkép
innentől nincs tovább a magány leírása
újra gótikus betűs az ég megint
süllyedt egy ugocsamegyényit
ha nézi valaki az én is lehetnék
de nincs személyes névmás ebben
a kiharcolt aranykorban a törté-
neteknek itt is névtelen a krónikása
erdő tisztásain legbelül ahol semmi se fáj
madárröptében képzelt környezetben
hozunk új temetőhöz új sormintákat
nincs két egyforma csillag az idő
előrehaladtával a hubble teleszkópok
kilőttek mindent ami duplikátum
így halt meg teljesen a benešelőtti világ
a vég a feltámadás esélye nélkül lett végleges
