# szlovák hadtörténet?

Szlovákia hadtörténete az ókortól napjainkig – hivatalos propagandaanyag Pozsonyból.

 Szlovákia hadtörténetét átfogóan bemutatni kívánó, 2007-ben kiadott kötet angol nyelvű fordítása (Slovakia Military Chronicle) 2009-ben jelent meg a pozsonyi székhelyű Perfekt kiadó, valamint a Szlovák Honvédelmi Minisztérium háttérintézményeként működő Hadtörténeti Intézet közös kiadványaként. A kiadvány főszerkesztője és társszerzője a magyar nyelven kiválóan beszélő Vladimír Segeš, a kilenctagú szerzőgárdát pedig további szlovákiai történészek alkotják, köztük a Szlovák Hadtörténeti Intézet Tudományos Tanácsának elnöke és tagjai. A szerzők név szerint a következők: Vojtech Dangl, Miloslav Čaplovič, Igor Baka, František Cséfalvay, Jan Štaigl, Michal Štefnsky, Alexej Maskalík valamint Imrich Purdek.

Szimplán „B*ZDMEG, ILYEN NINCS“ kategória....  Ha van a pofátlanságnak fokmérője, akkor ennek a könyvnek már veszélyesen a DANGER EXTRA vörös mezős tartományban leng a mutatója... Az már milyen lenne, ha a hadtörténet professzorai nekiülnének megírni a „Harci helikopterek bevetése a második pun-római hadjáratban“ c. klasszikust? Hogy ilyen könyv lehetősége fel sem merül senkiben, akinek ötvenes értéktől jobbra helyezkedik el a IQ-ja? Nem, Szlovákiában, kedves barátom, nem Szlovákiában. Mert itt igen, bevett gyakorlatnak mondható a történelem állandó jelleggel történő felülírása.

És mi? Akiket talán érint? Hogy viseljük? ilyen ordas hazugságokon már nem is háborodunk nagyon fel. Annyira fásultak vagyunk a dolgok után, amik velünk történnek. 1990-töl szépen megtanultuk, hogy nem éri meg ugrálnunk! Értelmiségünk jól belénk verte a formulát: „ne izgassuk a többségiek érzékenységét!“ Boldogan jelentem, ezt az egyet a demokrációból elsajátítottuk. Csak nehogy olyat mondjunk, amivel a szlovákok nem értenének egyet. Pár napja (román segédlettel) loptak egy legendást huszárt maguknak, akkor megjegyeztem, hogy Hadik András lesz a következő. Persze én amolyan keserű túlzásnak gondoltam ám. Hát az élet nem felülírja mindig a  legvadabb fantazmagóriákat is? Ebben a könyvben állítólag már be is bizonyították hogy Hadik szlovák származású volt!

„Maga a könyv igényes kivitelezésű, nagyalakú, keménykötéses, gazdagon illusztrált, jól szerkesztett kiadvány.“  (itt bővebben olvashato hüledezés a témáról)

Ennyi kell is,  a jól tálalt és szépen kicicomázott hazugság mindig jobban eladható mint a kevéssé propagált történelem. Itt tartunk most, és mivel minden egyes ilyen alkotás egyben próbálkozás is, hogy mit lehet még, azt hiszem nem ez a végső fázis.

Az „ősszlovákok királya”  már majdnem olyan hangzás, hogy lehetett is volna ilyen. A valóságot a lehetőségtől nagyon vékony vonal választja el a poszt K.u.K. országokban. Ki mennyire pofátlan, hogy élni tud vele. És ebben nagyon jók a  szlovákok, csehek, románok.

Azt kap mindenki, amit megérdemel... Ha továbbra is ezek a jópofa cserkészek akarunk maradni, csak rajta...

# mi van?

De tényleg? Ami  jó hasonlat lehet: Róma és napjaink! Fénykorában Róma sem tudott már jó dolgában mit csinálni, mindenféle keleti vallást és kultúrát megtűrt, mert a leggazdagabbak fásultságát már csak a misztériumok, áldozatok, füstölök birizgálták, a saját szigorú katonai kultúrájukat fölcserélték keleti gagyira: persze hogy germán zsoldosokat kellett felfogadni, mert az echte római már mind letelepedett birtokos lett!

Most? Néger zenét, hallgatunk, Kínában varrott amerikai márkájú tornacipöm van, farmert hordok, ami ugye munkaruha volt annó, de én nappali viseletnek hordom mer’ kúl, kíváncsi lennék, mi lenne. ha egy nap „monterkában“ jelennék meg az utcán - pedig az elv ugyanaz… A saját kultúránkat pofonköpjük, és trehány, csavargó mentalitást idealizálunk…

Pírszing, tetoválás, kurvák a köbön, örömökfasza, csak hogy más legyek! Nem ám a müvészetben avagy tudományban kitünni, nem, tényleg a való világ meg a bulvár az igazi, csak úgy röpköd a sok „bazdmeg“ és „faszomba“, a kemény munkát senki sem szereti, az adózásunk is a produktív gazdaságot (azt aki a saját börét viszi vásárra = Antonio) sújtja, minden arra irányul hogy spekulatív töke meg az üzletkötö marketing (= Shylock!!!) ne fizessen be sokat, holott hát ezek zsidó tudományok – hát Horvát Menyuséknak jár a sztendig ovéjsön, mert nem engem vagy a munkást, hanem az arisztokráciát lopták meg…

A gyerekeknek az ideálja az alvilág, a lányoké a kurva, aki meg aranyos meg szeretnivaló kislány marad, azt meg a strichelök kényszerítik kurvázásra.

Dosztojevszkij, meg Tarkovszkij? Ne félj be lesznek tiltva, túl idegesítőek.

Állampolgárság megvonása? Ki a búbánat tiltakozik abból a kibaszott európai keresztény kultúrkörböl, ahova annyira igyekeztünk? Most hol vannak a mi Scotus Viatoraink? A magyarokért aggódó Tolsztoj Leó? Nem az derült ki, hogy anno a magyarok ellen felhördülő világ nem az igazságot féltette, hanem jól felosztott érdekszférák csahosai vagy betanított ügynökök voltak, –> a II. Vh-ig megjelenő szélsőjobboldal lapjának címét idézném: Egyedül vagyunk!

Tisztelettel gondolok Lipót belga királyra, aki ugye még nóplízre vadászott a nagy kongói forróságbam - ide is minek ez a nagy álszentség? Hogy nem alkotmányellenes, hogy van rá precedens?

Nem kell ez a körítés, szedjétek össze vagonokba a magyarokat, a kutya nem fog tiltakozni, legalább teljesül pici szívetek vágya és még a paraméter is meg tudja indokolni, mert az mindent meg tud, amíg nekik csörren a lovetta.

# demokrácia

A ´89 utáni eufória elmúltával az emberek nagyon hamar ráéreztek a kapitalizmus lehetőségeire, sokan kerestek szép összegeket azzal hogy az Ausztriába átvitt karton cigi lényegesen többet ért mint nálunk... A profibbak nyugdíjas nénikkel dolgoztak (személyre korlátozott volt az átvihető cigaretta mennyisége).

Az egyik ilyen irányultságú társaság embere Bécsben lebukott, az itthon maradt tagok azon vitatkoztak hogy ki menjen ki az előzetesben tartott ember után, (nevezzük Kovács Istvánnak, de ez nem az ő neve) megérdeklődni a teendőket - a gondot a társalgási szintű német nyelv tudásának hiánya okozta...

Egy ismerősünk felajánlkozott tolmácsnak, ... És bár a társaságnak voltak kétségei, de jobb híján a tolmácsjelöltet és még egy tagot útnak indítottak... (Konkrétan olyan vélemények is elhangzottak, hogy a mester egy szót sem tud németül)

Az elbeszélés szerint a történet hihetetlen fordulatot vett a bécsi fogdában: mert már az az antré, a fogva tartottra történő rákérdezés is legendásra sikeredett (innentől Lomb Kató önkéntes tanítványáé a mikrofon: csak három kifejezés következik a hozzátartozó mozdulatokkal, de baráti társaságban azóta is elég felidézni részletet ebből, hogy guruljunk a röhögéstől):

„Kovács István?” (Kacsintás a mester részéről)
„Cigaretten?” (A lopás egyezménye gesztusa: félköríves kézmozdulat, a végén a zsebben landol a tenyér)
„Capcarapp?”

csikidám tundra

lezárt csoportkép keretébe bujva

perzsel a nap arany ragyogása 

tükrözi azt a titkos hídjáratot

ami a tömeg éjszakájába vezet

feledékenyen nézni és szavakat

elengedni és látni nem csoda

egy villám ragyogóan mint a lézerkard

izzása világítja meg a belsö utat

felfele vezetnek a vakondjáratok

beckettre várva

mennyé izzad a kő

amelyet elvetettek

álomfejtés lesz 

párnánk lenyomatán

egy 

most került elő

kettő

műtétreborotvált hajnali test

és tompaszögbe szorított karizom

üt bélyeget az időszakon

három

képletes és szó szerinti 

álommagyarázatok

mentenek ki mindannyiunkat

négy 

robban a megélt jelen

mint a szorgosság mely

beakad a kvadrilliomodik

világ hajnali visszfényébe

pillérek és horgonyok között

oldódik ki a terhes kikötö

igy úszva az óceánba

belenyugvás kezdők számára

megbocsátjuk másoknak

miként minekünk is megbocsátják

hozzuk visszük a kísértéseket

és kihalljuk a

h-moll szonátákból (a) lisztet

a CAPSLOCK bekapcsolva

enélkül nem érvényes a paktum