ahogy virágok közt szökkenve jársz magad
ahogy borotvát viselsz majd a cipők helyett
az én időm a múltbamerült penészes idő
a fájdalom mindig válasz az örömre
csak vedd magadhoz a kéjt még egy percre
s türelmesen várj hogy a tüskét
mely szívedet kegyetlenül kínozza
kiszabadítsam
