egy elkésett gondolat fut át
agyadon és mint az elefánt trombitál
és glóriájával védekezik a helyi szent
a céllövölde magától kifordul
rossz slágert táncol kölcsönvett ritmusban
a hangszórókból ömlik a sáros melódia
sár mindenütt
mindent ellep
mindent befed
minden plüssállat ázott
a színekben kifakult orrgombok
neonvényben villódznak
talán az utolsó ítélet angyala
vesz kólát az automatából
jegyeket tapos a gödelmélybe
a könyörtelen városi eső
nincs szomorúbb most
a pozsonyban
fogvatartott trópusoknál
