bekúszik a kinti derengés a küszöb alól
ami nappal éles körvonal az most
csak gyanakvó sejtés a szobában
vagy talán a szoba sincs már (a reggeli
falak csak a belső képzelet megtűrt
szélességeinek rajzolnak külső határt)
forogva hallgatom az eső koppanását
a megfordult rend amplitúdója
hangosítja fel a semmi hangját
amit előtte ámodtam feloldódva
keveredik a jelenlévő neszekkel
szörny kacsint a sötétben netán vagy
démon mutat be kötéltáncos mutatványt
polipkarja a semmi manézsán az idegek
zsinegelt húrján halk glisszandót pendít
