nosza! – nógatja lábaidat –
ütemtelen dallam keres kibúvót.
hív a tánc, a tánc: márványbálna szédület.
magam vagyok Loki, a tolvaj isten,
magam vagyok a harsona,
mely az utolsó ítéletkor szól majd
[kintornás leszek, katona!];
magam vagyok a gaz testvér,
a baloldali lator,
aki feldönti, lám, a malomgátat.
„a mindent szabad… “ vágyat meg
ingyen hozom.
