Valahogy mi is így képzeltük a nagy szabadság világát, de a valóság hamar orrunkra koppintott. Tescóban vásárolunk tízszer átcsomagolt és büzlö brindzát, és ezredszer is visszamegyünk és újból leemeljük a polcról, abban bízva hogy most friss és illatos lesz. A becsületes brindzaárusok már rég bezárták a boltot, és a Volkswagenbe mentek karosszériát simítani. :-D Hát így vagyunk a pártunkkal is (mert szerintem csak egy van). Ugyanilyan tescos párt, egyszerüen csak a muszájból szavazunk. Ez van, ezt kell szeretni alapon már nagyon régen nem várunk el semmit se a megválasztott politikusainktól. A legrosszabb verzió meg az ami másodszor is megvalósult: ugyan a parlamentbe nem jutott be, de bizonyos kvóta még jár a pártnak (egy bizonyos százalék ját némi pénzmag az államtól). Szóval újabb négy év a kibic hálás szerepében.
Az is szavazás, ha nem szavaz az ember. A kérdés az, ki veszít, ha a huszonnégy éve kiváltságosék hosszabban kimaradnának a szórásból. Mi? Akik amúgy se látunk nagy eredményeket? Vagy azok a csoportok akik a pártok mögött sejlenek fel?
Az elsö csehszlovák légiós köztársaságban a magyaroknak (németeknek, zsidóknak stb.) külön ligájuk volt sportban, – elismerem az ilyen mértékü elkülönülés se jó, de azt meg láthatjuk, hogy a nagy nyitásban csak mi veszítünk. Mivel 1918-ban a vagyon újrafelsoszásánál a magyarokat tudatosan kihagyták, alakítottak a magyarok egy gazdasági társulást, a Hanzát, amely kimondottan az általunk megtermelt javak elosztását tüzte ki célul. A Hanza pedig müködött, nagyon jó eredményekkel.
Ma szóba se jöhetne ilyen tásulás:
(1) önzetlen magyar szándék nincs
(2) ha volna is ilyen, biztosan találnának EU-s jogszabályt, amely sértönek és kirekesztönek mondaná azt, hogy valami a magyarok érdekében jött létre. :-D
Szóval a jó zsaru-rossz zsaru felállás itt remekül müködött. Amit a dekrétumok (rossz zsaru) meghagytak, azt vitte a 1948, 1968 és 1989 utáni enyhülés adta lehetöségnek való behódolás kényszere.
Konklúzió? Az nincs. :-( Addig úgy sem lesz semmi, amíg két magyar háromfelé húz. Mindenesetre érdemes jegyzetelni: egy kihalófélben levö fajta utolsó napjairól.
Ezért volt a nagy lelkesedés 1989-ben? Ezek azok a kib*szott nagy értékek, hogyaszonygya: az ember a legfontosabb! Ami miatt könnybelábadt szemmel rázta a diák a kulccsomót? Egy frászkarikát…
Hogy majd lesz itt hozsánna meg mennybemenetel… Hogyne… Egyre kevesebben vagyunk (magyarok! hogy a félreértéseket elkerüljem, a cigányok szaporodnak és jól vannak, köszönik… ), egyre szarabb az élet Délen, de a politikusaink néznek nagy bociszemekkel, hogy hát demokrácijó, meg statisztika…
Közben meg a többségiek lépten-nyomon átb*sznak a palánkon a nagy jakobinus dumákkal, mi meg letolt gatyával, bokát fogva megyünk minden alkalommal feléjük, hogy hátha otthon hagyták a vazelint és nincs is kedvük a rítushoz…
Ja, igen… aztán meg nézünk könnyes szemmel, hogy mégse…