2014. február 2., vasárnap

semfájdalom; semkín; semvég

magamban motyogok amikor senki más nem szólít
szívesen megnézném hogy nem fulladtam meg 
és nem dobott partra a folyó mint egy szörnyet
nem értheti senki hogy a dolgaimat hogyan terveztem
ez csak így alakult hogy látszatra megőrültem inkább
alkoholba menekültem mint hogy mondjam „talán“
akolba menekültem mint hogy mondjam „talán“
a „viszlát" olyan nehezen gördül a mélybe alá
hangja olyan mint a „töltse ki a szív rubrikáit" felszólítás
nincs mentségem és nem tudok mást mondani 
hogy az én utam felfele kanyarogva fut tovább