# visszanézések

Karinthy Ferenc a Budapesti tavasz regényében ábrázolja a második vh.-s magyar szerepeket: az értelmiségi, a katonaszökevény, a minden rendszer házmestere... Van szerelem is a történetben. És persze megkerülhetetlenül ott a zsidóüldözés (netán tán -mentés) témája is. (1955-ben Máriássy Félix sikeres filmet rendezett a könyvböl.)

Két mamlaszt ábrázol az író, a tipikus passzív, magyar ugaron edződött, tenni tudó (???) de cselekvésképtelen értelmiségit. Hisz mind erre a sablonra ugrunk, ha lelki szemeink elé kiterítjük a „de-hát-miért-nem-tettél-semmit-tavaly-nyáron-wazze-mikor-bejottek-a náczik???” leporellót... A memoárok szerint az ütődött Pixi és Mixi grófok országa vagyunk... (bezzeg a dán királyok... mondanánk, ha igaz lenne... )

De sajnos Karinthy is lódít egy nagyot. Visszaemlékezéseiből kiderül, hogy Görgey Guidó és Tassy Jenõ honvédtisztekről mintázta meg a két fickó karakterét, és pironkodva bevallja: elkarikatúrázta egy iciripicirit személyüket. A valóságban hősök voltak.

Szerb Antalné ´59-ben publikált írásában például tanúk segítségével rekonstruálja, hogyan próbálták megmenteni férjét.

"Két fiatal katonatiszt, Görgey Guido és Tassy Jenő katonai kocsin, hamisított nyílt paranccsal utazott érte Balfra. Kiadták őt, de nem indultak el rögtön, mert Szerb Antal hosszan alkudott Sárközi és Halász Gábor hazaviteléért. Nem akart nélkülük indulni. Túl sok időt töltöttek el ezzel a tárgyalással. A német őrség felfigyelt, újból átvizsgálták a papírokat, s kiderült a hamisítás. A kocsi nélküle indult vissza, és őt (Szerb Antalt) iszonyúan megverték".

Karinthyt tisztelem, legalább elpirult, amikor visszanéz a regény írásának nehézségeire, és be is vallja, elcsábult, amikor a baloldalon mindig hálás sablont választotta... Kár, hogy nem azt a (nem mellesleg a történeti hűséghez ragaszkodó) történetet írja meg, ahogy két katonatiszt motorkerékpáron elhajt Balfra, zsidót(-kat) menteni. Képzeljük el: a történet kapott volna egy olyan színes szálat, ami még izgalmasabbá tette volna azt. Ehelyett a sokszor felhasznált toposszal (közhelyszótár 455. oldal 5. bekezdés...) épp azt sikerült kilúgozni a ami miatt egyedivé tehette volna a kor hasonló művei közül... Félreértés ne essék, nem azt állítom hogy ez egy rossz regény volna... De a baloddal által kedvelt „szembenézés a múlttal“ mantra kapott volna egy őszintébb glancot.