# tiszteljünk elnök úr?

Harmadikos voltam (alapsuli). Magyar órán egyik osztálytársunkat megoldhatatlan feladat elé állította a „fasiszta németek“ kifejezés felolvasása. Pedig látszott az igyekezet szegényen (az erőlködés is) de sokadszorra is valami egész mást sikerült szótagolnia: ez persze minket hatalmas jókedvre derített, de aggszűz tanárnőnk is elfordulva (de persze rázkódva a röhögéstöl) próbálta maradék tekintélyét megmenteni. Vagy legalábbis a látszatát.
Szegény gyerek nem is nevethetett! Nem úgy mint mi...

A mi drága elnök urunk sem szarral gurigázik:

„Ja som veľmi rád, že aj v Organizácii Spojených nádorov... názorov... spojených nádor... spojených národov... kde sa rozhoduje o veľmi dôležitých veciach, vždy nájdeme spoločnú reč... “

Gasparkó olyan mint a zacskós kínai instant leves, a michelin csillagot nem várjuk megföztekor, de olyan igazán nagyot nem tévedhet, aki éjjeles műszakban éhség ellen főzi.

IG humorforrásnak kiváló, de olyan sunggal hozza a falusi tahó feelingjét, hogy ez egyszerűen kizárja a hiteles elnökségnek a minimális illúzióját is. Ami egy harmadik osztályos tanulónak elnézhető, itt talán már nem...

Néhány múltbeli gyöngyszem:
szerinte Iveta Radičová a Smer elnöke;
Dominik pápa (Benedek helyett);
2005-ben Horvátországot és Szerbiát keverte össze;
2006-ban Tony Blairnek nevezte John Majort;
"Libanoni szerződés" (Lisszaboni helyett)