Nen náci, nem nacionalista, nem arizátor = piréz kiváncsiság... Ilyen visszaemlékezés olvastán koppan az állunk a padlón, mikor az zsé Író a Jud Süss vetítése elött találkozik a neves zsé Professzorral... WTF? Kiderül hogy mindketten a Híradó kedvéért jöttek, megnézni Horthy bevonulását Kolozsvárra...
Megannyi kínzó számonkérés, ami rendszeresen pörgethetné a gyülölet tibeti imamalmait, de egyszercsak azt mondjuk „ácsi, Easy come, easy go, will you let me go /Bismilah!… “ Most is megtesszük... De csak komótosan...
Dávid Teréz szlovákiai magyar szocialista próza és dráma képviselőe. Bizony, volt ilyen szubkultúra (pölö Egri Viktor... igen, volt ilyen nevü szintén juif positif író szintén ebben a témakörben).
Trianon után a csehszlovák állam szinte szippantotta a magyarországi baloldali irodalmárokat (akiket viszont Budapest nem kedvelt), így azok akik nem akartak a bécsi Atlantisz kávézóig surranni, Pozsonyban vagy Kassán otthonra lelhettek. Márait egy Kaczér Illésért! Így valahogy. Terézünk is hatalmas lóugrásokkal jutott el Pozsonyig, Budapest Prága Kassa útvonalakon. Eredeti szakmája fotográfussegéd volt, bár próbálkozott írásokkal is. A (fasiszta) Szlovák Állam megalakulásakor Pozsonyban marad. Negyvenkettötöl a felszabadulásig bujkál, de a túléli azt, amit rengeteg barátjának és édesanyjának nem sikerül.
A háború után kiteljesedik írói korszaka is: Lidércfény c. drámáját 1958-ban adják elö szinpadon, késöbb szlovák nyelven is. Ír elbeszéléseket, ifjúsági regényeket. 1966-ban jelenik meg Kásahegy c. szatirikus regénye. Visszaemlékezés, felidézés, nagy barátok megjelenítése, írás technikájáról...
... és érdekesség következik...
... mint írtam: a fasiszta szlovák államban, hamis papírokkal bujkálva éli át a háborút. Erröl részletesen is ír ebben a regényében. Ekkor határozza el hogy irodalmi formában is megírja a bujkálás történetét – ez lett az 1958-ban megírt Lidércfény c. dráma. Egy bravúros ötlettöl vezérelve Pozsony helyett az akkor Magyarországhoz csatolt Kassára helyezi a történetet. Az már csak hab a tortán, hogy következetesen a Horthy-féle fasiszta Magyarországról ír.
Nem vitás, hogy témának igencsak ütös a megélt élmények: valaki Pozsonyban rejtekezik, barátai segítik, a Hlinka gárdistáktól elö való állandó rettegés... Na de ezt áthelyezni Kassára? Szóval ez az igazi egy igazi írói szájenszfiksön, nem Asimov vagy Bradbury. Hiteles továbbra is? Úgy megírni, hogy az ne bántsa a szlovákok érzékenységét. Miért is? Kecske is káposzta is... A magyarok érzékenysége? Az már aztán a történelmi fejlödés ebben a szakaszában senkit sem érdekel..., mindenki helyezze el fenékberúgását a rendszeren... Az már milyen nagy lenne, ha Jókai a kiegyezés után A kőszívű ember fiait úgy írná meg, hogy a pákozdi csatában az osztrákokat hozná ki gyöztesnek? Csak hogy a magyar-osztrák kapcsolatok jó irányba fejlödjenek??
Szóval morcos vagyok Terézanyu...
