grimaszom sem ismerős
minden nap egy feladvány
a múló dolgok nem engedik
hogy választ kérjek
a teremtésben ugyanannyi az év mint bennem
sőt valaki ugyanezen élettel
és kiindulási adatokkal mint én a
párhuzamos egyenesen most is boldog
ezen kötelek között isten neve lebeg
eggyel több jelet tükröztet
csak fáziskéséssel kapom vissza
magammagamat a másik én
meg lépést téveszt a kötéltánc
négynégykettes ütemében
jelek? nem mozdulsz időben?
mélységnek fogod fel a szakadékot?
undorral letörlöd a ráncokat
az idegen maszkról amit
megkülönböztetésként viselsz
