sűrűjében megbújni
a kisvasút sínein csattogó
gyerektalpaknak lenni
annak az évnek képzelni a testet amikor
a homályos jövő először visszaszólt
az elhagyott téglagyár területén
felnőttet játszani s elbújva
új nevet kérni
a tétova szellőre figyelni
és a véletlent csodálni
a szomszéd lánnyal
koszos csillékbe elbújva
az esetlen ujjaknak lenni
csak azt az eget látni a világból
amit a csillék vasbordája beenged
rájönni nem a tegnapi lánnyal bújtál el
egy csöndes szörny vette át helyét
megérteni hogy minden nyár elmúlt
búcsú nélkül engedett el
a téglagyár lejáratának lenni
keresztülengedni magadon a halált
amely elviszi a gyáva oroszlánt
és a gyerekkor többi hősét
és mindennek a végén
félve nyitni ki a tenyered amelyből
gyűrötten hullik ki egy kitalált tegnap
gyűrötten hullik ki egy kitalált tegnap
