nem találtam meg a tengert csak egy vászon körképpel
lezárt partszakasz volt az enyém ahová befértem
napestig gipsz sirályokat reptettek a kacagó matrózok
a holdon szent cecília játszott egy zárt estély drágán
megvásárolt közönségének divatos dallamokat
a kép hamis memling stílusban készülhetett
az imák se voltak igaziak a szálló portása kém lehetett
de egy különösen hamis pénteken amikor a tenger
kékjébe rothadó sárgát is kevertek a mesterek
és az stratocumulusokat csattogó protézisek szabdalták
meghasadt a vászon és én kiláthattam az igazi partra
hajóra várt a tömeg harisnyás bosnyák kadétok
álltak sorfalat két koporsó várt elszállításra
felzúgott a harang imám és rabbi és plébános
karattyolásába katonai vezényszavak harsantak
az igaz tenger látványa szemet csípett sós könnyek
hulltak eső gyanánt romlott belsődbe horgonyt vetett a
kinti bábeli világ elriasztott nem vágytál igazi élményre
a barokk koporsó&szemfedél a trónörökösnek és
nejének volt dísz az elmúlás arcaiban ottmaradt
a gúnyos vigyor és amíg így táncol a sötét tenger
az égbe nyúlnak a kapucinus kriptákat övező parkok
és mint a kiszakad dunyhákból száll a fertőző gyász is
