A pillangó boldogan élt életerőktől duzzadó pillangótestében. Virágról virágra röppent, és nem volt gondja a világgal.
De néha elfogta a szorongás.
„Meddig mehet ez így?“
Borzongva gondolt az éjszakára, amikor álmában Csuang‑ce lesz majd.
Sőt. Talán jön majd egy reggel, amikor nyugtalan álmából felébredve Gregor Samsává változva találja magát.
Ilyen látomások után elszomorodott.
„Bárcsak megint hernyó lehetnék“
