2015. október 29., csütörtök

részeg darvak takarják a napot

részeg darvak takarják a napot
ha fényre vágynék
belőlük kellene kivágnom 
az égrenyíló tetőablakot
lázasan forognak az égen függve
mint érett szőlő fürtje 
s ahogy megbotoltam
megriasztottam a csapatot

szétrebbentek s vitték magukkal
sovány árnyékomat 
paktum nélkül lettem partnere
monsieur belzebubnak
ha ilyen elhagyatott a piréz táj
kinek írhatnám le a kínt
ami gyulladáskén tart fogva
s élnek-e még a világban emberek
s vajon merre lehetnek
mert hisz' az utak mint a szavannákban 
az itatótavak elpárologtak 

a darvak fékezve érnek földet
nincs bennük semmi madárszerű
gyertek ma nem védekezem
osszatok fel magatok közt