az idegvégződések borzonganak felfordult
jákob lajtorjája a koszos mozgólépcső
a hajléktalanok poklába merül faust
európájának álbarokk a díszlete
a bozai józsef bemondóhang egy eltűnt
vico-videotékából recsegve csendül
a teremtés kacatjai között egyedül vagy
gyönyörű lelsz-e végső kijáratot vagy
örökké száguldó alagutat keres a tekintet
egy megállónál elméláztál és már csak
coventry artdecora csempézett peronja
mutat utat az otthon ösvényeihez
azt mondják coventryt lebombázták
ez már csak szellemváros papírmakett
eltűnt mint cordoba vagy aleppo nincs
innen kivezető járat minden csak lejjebb vezet
a földfelszínt szélességi körök szabdalják
amit útnak gondolsz az salamon bányáihoz vezet
patyomkin egy borkalauz elkallódott szerkesztője
de a mélység fölött aljas a köd varázslata
odalenn mindig kénes vihar van odafenn
sose kék az ég megkísért a borszagú hajnal
sosemjárt körmenettel teszel végső pontot
józanuló tántorgásaidra azt mondják szent
patrik barlangja minden európai metróállomás
azt mondják minden lejárat egy megszabadulás
zihál a lélegzet a rosszul beosztott rémálmokban
ébredés helyett fedetlen csatornanyílás az ablak
ágymeleg polgári szobabelsők polaroid kékjeibe
