bomló hullákkal teli szent folyamában
lányok mosnak bugyit a vár zárt kapuin
átfolynak a kántáló flagelláns hadak
robottól repedt durva jobbágykéz tapog
a csecsek felé vad sikongatások szállnak
a hídvámtorony kitört ablakai alatt
istókuccse meg nem mondom a légvár tükör-
képét bábel tornyának vagy kerti budinak látom
a holdhoz rozsdás sajtreszelőt támasztanak
úgy vágnak zsíros szeletek a koraesthez
megbukott színielőadás kidobott díszlete
az újrafelhasznált falanszter lehet még bizánc
sőt matinéban akár az elrepült kansas is
nekem a bádogember szerepe jutna
szétmállott zsírpapíron izzik a végszóra váró
szavak amplitúdóban rezgő lenyomata
dorothyn végigmentek a győztes bulgár hadak
a testnek amely hanyattdobva a sárba hever
a tánclépésben távolodó tisztikar dob csókot
a mélység magzati keringésében pangloss
szólamokat mutat az elveszett idő helyett
mindezek ellenére én megint a szívet választanám
egy körfolyosó gangja a mellkas bordázata
ahonnan mélybetekintve dárdarázó mester
színdarabjainak tapsolhatsz a sok csalódás
a gyomorban oldódhat tápláló hidráttá
a deszka krétajele üt számot a szemedbe
reccsen a lejárat a sötétlő keretben
