2015. szeptember 7., hétfő

javert alászáll

a titok tartja a vízköpők fejét
minden hétköznap egy próba
másként szól hozzád a tegnap
a halál röhögve behugyozott 
lucskos nagymama amelyet
soha nem mutattak be neked
egy gnóm amely kiesett az időből
te is ez vagy ez a fogatlan vénség
a romlás téged se kímél roncsként
tekintesz magadra a túlzott 
szabályismeret pokolba mutat
[plusz]
a alvilágban mindig süt egy nap
a látszat torzító tükrökkel mulattat
kékszakáll kastélya még egyszer
a mélyből felbukkan elveszett
gránitkövekkel szegélyezett utakon
a hold fürdik benned keres tisztító-
szereket két tekeregő kígyó készül
megfojtani még a bölcsőben
[mínusz]
nyár rejtezik a pátosszal fűtött
szavak mélyén bolyongva leütöd 
hét kopott folyosó hét lakatját
egy gyilkos salto mortáléra 
jut már csak időd az örökkévalóságból