ölelkezünk
vér habjában vagyunk
két párzó vadállat kihunyó dühe
karom tép egész a bensőségig
II
négy kar tartja fogva egymást
feszíti idősarkát a zuhanás
csak ez van ez a ragadozás
a dzsungelek kihűlt párája
átömlik rajtunk
a bőr hasadtan piheg
III
annyira a tiéd vagyok
hogy ehetnéked leszek
a coitus csak gyenge ellenérv
hogy most miért ne tépj szét
csak tépj javaslom
csak így értelmes az egész
minden más csak higgadt
bonnie&clyde jelenet lenne
IV
szeretkezünk
még egyet
a lihegő életben
a kitépett szív vonaglik
s a bestia újra marcangolni kész
