tizenöt éve követnek és a nagyváros bűneit
dörgölik orrom alá az emlékek
füstszag és puskaropogás a keret
valaki a nagyvadak közül lapul az ajtóm mögött
arcán egy bogart vagy robinson maszkkal
lélegzetvisszafojtva
veszem a kalapot
s kibiztosítom a fegyvert
az ember mögött a megismételt ballépések
hígított verziója surran mint emlék
egy femme fatale vagy egy teli bőrönd
mindig rossz döntést generált
s hol van még ettől a kierkegaardi világ
a zápor belül is stráfoz de a monoton zaj
mögött is hallom a moziban ezerszer
lejátszott warner bros nyitóhangot
mint egy tisztító oratórium
a pásztázó fényekkel kalligrafált égbolt
s a melódiához hozzátársul
a reszkető valóság ugráló képe
a csíkokkal + pontokkal szennyezett
vászon maga is hasadás világ egy másik
világra ahol tökéletesek a riposztok
s a pokolraszállás is koreografált
most már engedd el magad
ha kitekintesz az ajtó túlfelén
jobbik verziód vár valaki akit
kevesebb hibára generáltak mint téged
vár hogy pisztolyt bökjön bordáid közé
