Az egyik ilyen irányultságú társaság embere Bécsben lebukott, az itthon maradt tagok azon vitatkoztak hogy ki menjen ki az előzetesben tartott ember után, (nevezzük Kovács Istvánnak, de ez nem az ő neve) megérdeklődni a teendőket - a gondot a társalgási szintű német nyelv tudásának hiánya okozta...
Egy ismerősünk felajánlkozott tolmácsnak, ... És bár a társaságnak voltak kétségei, de jobb híján a tolmácsjelöltet és még egy tagot útnak indítottak... (Konkrétan olyan vélemények is elhangzottak, hogy a mester egy szót sem tud németül)
Az elbeszélés szerint a történet hihetetlen fordulatot vett a bécsi fogdában: mert már az az antré, a fogva tartottra történő rákérdezés is legendásra sikeredett (innentől Lomb Kató önkéntes tanítványáé a mikrofon: csak három kifejezés következik a hozzátartozó mozdulatokkal, de baráti társaságban azóta is elég felidézni részletet ebből, hogy guruljunk a röhögéstől):
„Kovács István?” (Kacsintás a mester részéről)
„Cigaretten?” (A lopás egyezménye gesztusa: félköríves kézmozdulat, a végén a zsebben landol a tenyér)
„Capcarapp?”
