ablakomra szíve
újságból kivágva tapad
kegyetlen emlék melynek
színe sincs már
(mögötte utca zaja)
innnentől minden megfejthető
keresztrejtvény feladat
későn érek a történetbe
és nem is értem
a haikuló szavát
a kéményben daloló szélnek
szívem a külső világ tükörképe
és bár hosszú snitt enged utamra
azon a napon amikor úgy érzem
elviselhetetlen
a plebs boldogság
mindenttudva futok
a vonat kerekei alá
