épp csak egy ütemet késett
nem többet de ennyi elég
volt hogy tudjam
ez nem is én vagyok
nem lehetek én
aztán meg sétálni kezd
gúnyosan mosolyog
a fény szögei sem úgy törnek
mint egy csütörtöki délutánban
hát csak egyet tehetek
lecsukom a szemem
hogy kívül ne fájjak
