mikor a tekintet semmit se lát
csak a szem kapar olajos horizontot
a sóki kompra vártam a fejem fájón
szaggatott a homlokomra a kábulat
rakott villámokat koszorú helyett
a komp késett s lassan elindult egy
furcsa bárka a mély vízben delfinek
lebegtek a vág bíborszínű csatornává vált
amelyben kavarogtak a mocskos korallok
a parthoz bűzlő szirének úsztak
a bárka mesterének csontvázkeze
kinyúlt és fizetséget várt
de nem fogadta el az eurót
mit volt mit tennem régóta
őrzött obulust amit szerencsepénznek
használtam ejtettem tenyerébe
az ujjak összezártak az érme körül
és most megyünk ki tudja merre
