a sósvíz borba fröccsen s mögéd duplikátumot rajzol
áramlanak vastag bokád körül a mélytengeri szörnyek
s hájas hasad ring ahogy sikoltva menekülsz
ugyan ki kattintott el ilyen képet s mikor
még a vigyorunk se az a beállított mosoly
inkább páni őrület grimasza a falánk hívőké akik kimerik
a kannibálétkezés katlan aljára száradt maradékot
rajtad feszülnek a ruhadarabok s ormótlan formád
mint egy gagyi slowstop animáció japán
gyíkszörnye s a felrázott jelenés
lavórjaként kisebbedik a habzó és villódzó híradó
egyre kanyargóbbak a számukat vesztett koordináták
new york és kamcsatka is eltörpül árnyékodban
se happy end se megmenekülés se vastaps
ez a vég ez a porcogókból összefűzött s zsírral kitöltött
őrülten vigyorgó család a mindenség végső titka
válasz a nagy kérdésekre talán csak a sérült kameránk
pixelei húzódtak a szokottnál is
horizontálisabb mosolyra csak így lehet
hogy tenyeremben elfér blake összes verse
(egy boldog nyári fotót szerettem volna b*zmeg)
