a sarok közelében elvesztettem
a tudást hogy hol lehetek
melyik fal lehet amelyik utamat állja
túloldalon babilon vár vagy a káosz mély vize
éjjel minden hold kék a gigantikus
mélykéknek csak a fényét engedem be
a hab ami lefolyik rajtam
a tapéta vízesésébe ömlik tovább
polcok jelölik a kárpátokat
szálka mászik körmöd alá
az utolsó lépés óvatosabb
mint az azt megelőző csordarohanás
polcok takarják a kárpitokat
a vízesés csak lassan enged magába
lábujjaid tapogatják a lépés lehetőségét
isten megismerésének negatív útját
