tőled ezt a sorsot harcoltam ki
nincs már mi visszatartson
lehányt gyerekréklik és lejárt lakás-
kölcsönök löknek el hosszan nézve
láng sercen a nekem kirendelt zuhanás
az igazi a legvégső kitömött valóság
áll sorfalat engedj magadba úsznom szükséges
hallod te is a rögök koppanását
a zsoltárok morduló hangját
engedj fel magadba készíts helyet
csak a felesleges rítus marad mögöttünk
szúr a régen borotvált hónalj
a közelség tétele csiklandoz
prostik / gödel számok / futtatóik
furakodnak a szem csarnokvizébe
izgulsz-e királynőm kardcsapásaink
a mai nappal megint határozottabbak
engedj elesnem a nagy pecsétet most utoljára
hadd törje fel valaki ártatlannak a keze
engedj fel most már tényleg zuhannom kell
