minden élet is lehetne

ajtó nem nyílik utamat fű nőtte
varjúval őrzöm a holdat
képeid ketrecben vannak
az aranyfüst keret alatt
fürtjeid napok préselt lapjain
csak a halál maradt
kő csobban kutadba
magától száz hullámot verne
bennem szent sebeket ejtve